A Szabadtéri Színházak Szövetségének konferenciasorozata 2.
A Szabadtéri Színházak Szövetsége 1997-ben alakult. Jelenleg 16 tagintézményünk van az ország különféle részeiből. A szabadtéri színházak kultúrtörténeti hatása jelentős itthon és határon túl is. A Szövetség 25. évfordulóján indítottuk el a Szabadtéri Színházak Találkozóját. Fontosnak tartjuk szakmai konferenciák megrendezését is, amihez lehetőséget adott az EMT-TE-SZAKMAI-24-0034 pályázat támogatása: két alkalommal foglalkoztunk a kulturális mecenatúrával, illetve a szabadtéri színházak történetével, kulturális turisztikai hatásával. A konferencia második 2 napos eseményét május 6-7-én rendeztük meg.
Magyarország szabadtéri színházi kultúrájának sokszínűsége egyedülálló. Ezeknek a tereknek – változatos programkínálatokkal, fesztiválokkal – jelentős szerepük van a helyi közösségi élet szervezésében éppúgy, mint a kulturális turizmus fellendítésében. Előadásaikra a vonzó környezet is inspirálóan hat, a helyszínek, a várak, a vizek, a természet erősen meghatározzák egy-egy produkció hangulatát akár történelmi helyeken, akár a Balaton, vagy épp a Holt-Körös mellett.
Mostanában sok szó esik arról, hogy a magyarországi kulturális életnek magánmecénásokra van szüksége – túl az állami mecenatúrán. Konferenciánk egyik kiindulási tétele az volt, amelyről Pócza Zoltán, a Szövetség elnöke tartott előadást: a kulturális, művészeti mecenatúrának komoly, a társadalmat és a kultúrát is formáló hatása van/lehet a kulturális ökoszisztémákban, és míg ez a szerep az elmúlt évtizedekben újra és egyre intenzívebben felértékelődött és nyilván át is értékelődött a világban, nálunk hullámzóan van jelen, sőt még a fogalmához is különféle jelentést társítunk. Vagyis komoly fogalomzavar van: a pártfogás vajon azonos a mecenatúrával? Mitől más a szponzor, mint a mecénás? A mecénás elvárhat valamit a művésztől, akit támogat, a művészeti ágtól, amelyet támogat? Várhat, elvárhat-e bármilyen gesztust az államtól a mecénás? A kulturális magántőke egyenlő a mecenatúrával? Egyáltalán: kik lesznek mecénások, kikből lehetnek mecénások ma? A mecenatúra átstrukturálhatja-e az előadóművészeti szcénát, ha igen, hogyan? A közönséget vehetjük-e mecénásnak? Milyen új mecenatúramodellek vannak a világban? Az új technológiák vajon hogyan hatnak a mecenatúra fogalmának kiterjesztésére? Mennyire számítanak a mecenatúraépítésben a személyes és érzelmi kapcsolatok? Külföldi szakirodalmak mostanában a mecenatúra egyik kulcskérdésének tekintik azt is: miért támogassa a kultúrát a magánmecénás? Élvezetét leli benne, hasznot remél ettől, szeret jótékonykodni? Vagy egyszerre mindhárom okból? tekinthetünk-e a kulturális szolgáltatásokra és művészi alkotásokra üzleti termékként? Mi maradhat közülük csakis a közjavak között, amit kizárólag az állam támogathat? Igaz-e az az állítás: az előadóművészet „fogyasztói ipar”, ahol a mecénások a fogyasztók és a minőségi szolgálatatás elengedhetetlen? És: mennyire tudja a szabadtéri színházak közössége a mecenatúrát bekapcsolni intézményeik támogatói körébe? Hogyan vehetnének részt a vidéki lokálpatrióta támogatók a szabadtéri színházak finanszírozásának megsegítésében?
Pócza Zoltán előadását workshop-jellegű beszélgetés kísérte a jelenlévőkkel. A témához bővebben hozzászólt Benkő Nóra, a Városmajori Szabadtéri Színpad igazgatója, Nagy Viktor, a Kultkikötő alapító igazgatója. (Itt jegyezzük meg: mivel a konferenciasorozat 2. része már a szabadtéri idény előkészítésének szakaszát érintette, ezért az igazgatók és szakértők egy része online tudott csatlakozni az eseményhez, személyesen nem tudtak jelen lenni a Kőszegen megrendezett, 2 napos eszmecserén.
A további szakértői előadások érintették a következő fontos szakmai kérdéseket: hogyan lehet bevonni a fiatal nézőket a szabadtéri színházak látogatói körébe (Benkő Nóra); változnak-e a nyári programszervezés szempontjai, milyen igényekre kell újabban tekintettel lenni (Gelencsér Ildikó); milyen szakmai és biztonságtechnikai kihívásokat jelent a szabadtéri színházak műszaki felszereltségének rendszeres felülvizsgálata és karbantartása, különös tekintettel az időjárásnak fokozottan kitett technikai elemek – mint például a világítási, hangosítási, színpadmechanikai és installációs rendszerek – állapotára, valamint hogyan biztosítható ezek hosszú távú működőképessége, közönség- és munkabiztonsága az aktuális szabványoknak és jogszabályoknak megfelelően (Bakos Zoltán).
A konferencia hátterét a Kőszegi Várszínház biztosította.